2017. május 29., hétfő

Hatodik évad?

Sziasztok!
Most, hogy kint a negyedi évad első része, úgy döntöttem, hogy kissé tovább viszem a szálat.
Valahogy nem éreztem igazinak, ha nem teszek bele valami hatalmas nagy csavart az egészbe, így kitaláltam, hogy az ötödik évad végén végre fény derűl arra, hogy mi is az a ZAFÍR.
Úgy döntöttem, hogy lesz hatodik évad, ahol az események nem a Földön fognak történni.
A további szereplők neveit megosztom veletek:

Matthew Daddario Adam
Emeraude Toubia Veronica
Dominic Sherwood Gabe



4.Évad 1.Fejezet Önmagam vagyok ismét

Sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy most fogom nektek hozni a negyedi évad legeslegelső részét.
Tudom, hogy nem vagytok sokan, akik ismerik a sztorimat, de remélem, hogy az aktív érdeklődök nagyon-nagyon várták már, hogy ismét olvassanak egy kis Égdörgést.
Nem is akarlak feltartani titeket, szóval jó olvasást kívánok mindenkinek!

                                                                       Üdv: Cristine Tina Spencer


Még mindig az ágyon feküdtem.
Alig tudtam elhinni, hogy vége.
Nincs többé bennem egy olyan, ami irányítani tudna.
Szabad lettem.
-Nem akarlak zavarni, de hoztam neked ételt. -lépett be a szobába Peyton, majd letett mellém egy tál húslevest vacsorára.
-Köszönöm. -feleltem halkan, majd hagytam, hogy leüljön mellém.
-Hogy érzed magad?
-Sokkal jobban, hogy nincsen már bennem semmi, de azért eléggé szokatlan, hogy ismét magam vagyok. -feleltem, majd felültem és magamhoz vettem a tál levest.
A benne lévő kanállal ettem belőle egy keveset.
-Nagyon féltünk amikor egy pillanatra elvesztettünk téged Valery. -motyogta Peyton.
Elhiszem.
-De itt vagyok. Feltámadtam. -feleltem és letettem a tálat, majd szorosan magamhoz vontam őt.
Peyton olyan volt számomra, mint egy nővér.
-Szerencsére. -suttogta, majd eltávolodott tőlem és elköszönve kiment, hogy hagyjon pihenni.
A nap hátralevő részében gondolkodtam.
Visszaemlékeztem arra a pillanatra, amikor találkoztam anyával a túlvilágon.
Mondott valami olyat, hogy hinnem kell. Hinnem kell, hogy az a valami, ami majd lesz nem igaz.
-De mégis miért? -kérdeztem magamtól, majd a következő pillanatban belépett valaki a szobába.
-Helló. -köszönt kedvesen Jacob. -Hogy vagy?
-Jól vagyok köszönöm. -feleltem. -Mit keresel itt?
-Andrew küldött, hogy kihozzalak innen. -felelte, mintha ez olyan egyszerű lenne.
-Nem teheted. -nevettem fel kínomban. -Anne megölne, ha tudná, hogy eltűntem.
-Na és? -kérdezte felvont szemöldökkel. -Annyi idő után most láthat téged igazán. Ahogy vagy.
-Ha ennyire látni akar, miért nem maga jött?
-Mert éppen valahol máshol van. Kint a szabadban. -felelte, majd megragadta a karomat.
Felhúzott, aminek következtében kissé neki estem.
Nem is kellett több egy újabb látomáshoz.
-Nem úszod meg ennyivel Valery! -szólt hozzám a nagyúr. -Nem könnyű megállítani. 
-Hagyd őt békén te ronda űrlény. -üvöltötte Jacob mellőlem. -Menj innen!
-Jacob. Hallgass. Hamarosan te leszel a következő. -felelte a nagyúr.
-Hagyj békén minket. -kértem kissé akaratosabban. -Nem kapsz meg senkit sem.
-Miért járkál ez egyfolytában az elménkben?! -kérdezte felháborodva Jacob a látomás végén.
-Nem tudom. -válaszoltam, majd hagytam, hogy Jacob elrángasson.
A ruhám helyett egy köpenyben voltam, így a lábamat se takarta semmi.
Csupasz talpammal lépkedtem a hideg folyosón.
-Erre. -irányított a srác, majd amikor kiértünk egy eddig számomra ismeretlen udvarra csodálkozva néztem körbe, érezve a talpam alatt heverő zöld füvet.
Kint már sötét volt.
-Na és most? -kérdeztem kíváncsian.
-Arra lesz valahol a falak mögött. -felelte, majd bíztatóan rám mosolygott és elment.
Kezdtem kissé félni, de nem tudom miért.
Tovább mentem és a falak mellett is ellépkedtem, amikor valaki hirtelen neki nyomott egy fának.
Zihálva vettem a levegőt.
-Annyira hiányoztál. -suttogta Andrew édesen. A szívem máris lassabban vert.
Felnéztem a fiúra és még éppen hogy kitudtam venni arcának vonalát.
-Te is nekem Andrew. -feleltem, majd szorosan magához vontam őt.
Érezni akartam.
-Boldog vagyok, hogy visszatértél hozzám. -felelte, majd eltávolodott tőlem.
Pár pillanatig csak álltunk egymás előtt, amikor lassan közelebb hajolt hozzám és megcsókolt,
Lassan és lágyan.
Szorosabban vontam magamhoz őt, majd hagytam, hogy lerángassa rólam a ruhát.
Ledobta a földre és mivel ez alatt nem takart semmi, így meztelenül álltam előtte.
-Mire vársz Andrew Peterson? -kérdeztem mosolyogva.
A fiú gyorsan levett magáról mindent, majd ziháltan a homlokomra döntötte az övét.
-Csakis rád vártam. Ha az nap nem találtunk volna rád az erődben, ha nem lettél volna ennyire idegesítően vonzó és nem csókoltál volna meg a barlangban, akkor ez az egész nem lenne.
-De minden megtörtént és itt vagyok. Elhagytalak, de visszatértem. Én vagyok az. -feleltem, amire a srác hevesen vont magához egy csókra, hogy aztán mélyen belém hatolhasson.
Igazán éreztem Andrew minden egyes szegletének apró részeit.
Szerettem volna ha ez az egész örökké tartana, de akkor nem lenn semmi érdekfeszítő.
Mindig történnie kell valaminek, hogy vége legyen.
Vagy jobbnak, vagy rosszabbnak. 



***

Amikor visszatértünk felöltözve és kézen fogva az épületbe Anne egyből megtalált minket.
-Ti meg mégis mit gondoltatok? -háborodott fel. -Valery az állapotod még nem stabil, erre te elszöksz, hogy kint a veszélyes erdő közelében legyél vele? 
-Anne nyugalom. -nem érettem, hogy miért ennyire ideges.
-Na és te Andrew mégis hogyan gondoltad, hogy Jacob segítségével kiszökteted? 
-Nem lett semmi baja Anne. Lenyugodnál végre? -kérdezte Andrew.
-Nem! -üvöltötte el magát a nő, amire többen is ide gyűltek.
Peyton, Aurelia, Jacob és apa is. 
-Mi folyik itt? -kérdezte apám, majd Anne mellé lépett és gyengéden megérintette. 
-A lányod és Andrew kiszöktek, amit nem szabadott volna, mert ez egy hatalmas nagy felelőtlenség, ha a lányod ilyen súlyos állapotban van, mert valami rohadék letelepedett az agyában. Ez egyáltalán nem is normális, de ő ezt úgy kezelte, mint egy egyszerű műtétet. Felháborító! -üvöltötte a nő, majd az egyik pillanatban kissé megingott és összeesett. 
Apám tartotta meg őt.
 -Anya. -sikoltott fel Peyton, majd oda lépett hozzá. 
Letérdelt elé és megsimította az arcát. 
Én is ugyan így tettem és gyengéden megsimogattam az arcát, aminek következtében láttam valamit:
Egy kisgyermek volt benne. Éreztem, hogy kislány és tudtam, hogy rossz fog vele történni. 
Nem tudom miért, de éreztem. 
-Te magasságos ég! -üvöltöttem fel, amire mindenki kérdő tekintettel nézett rám.
-Mi történt Valery? -kérdezte Aurelia. 
-Nem tudom, hogy ez mennyire biztos, de úgy hiszem, hogy Anne terhes. 
Mindenki döbbenten nézett maga elé. 
-KItől lehet itt Anne terhes? -kérdeztem a társaságunktól.
Pár pillanat múlva meg is kaptam a választ.
-Tőlem kislányom. -felelte apám zavartan. Édesapám. Igen ő. 

2017. május 6., szombat

Hamarosan

Hamarosan érkezik a negyedik évad, amiben sokkal több izgalmas, romantikus és misztikus esemény fog történni, amit még nagyobb örömmel fogok megírni!
Aki eddig még nem olvasta az útobbi részeket, mindenképpen olvassa el!