2017. április 5., szerda

3.Évad 12.Fejezet Feltámadás

Sziasztok!
Nos, meghoztam a harmadik éves legutolsó részét, amit próbáltam kellő képpen izgalmassá tenni, és nem tele ,,önteni" a szerelmi kapcsolattal, amit az előbbi részekben jócskán írtam.
Tudom, hogy biztosan elegetek lett belőle-én se így terveztem-de valahogy ki kellett töltenem azokat a részeket, amikben szinte alig történik valami.
Na, de mivel az egyik legdrágább blogom az Égdörgés, még további két évaddal érkezem majd.
A negyedik évadban, csakhogy még jobban várjátok: lesz egy esküvő, egy terhesség, egy rablás, egy mentőakció és egy halál.
Az ötödik évadban pedig háromszor annyi izgalom lesz, de az még sokkal messzebb van.
Remélem, kellő képpen jó lezárás lesz ez a rész a harmadik évadnak.
UI: minden vélemény számít!

Andrew ágyában ébredni maga a menny, csakhogy nem olyankor, amikor egy élet-halál műtét előtt állsz, azok után, hogy egy álomszerű időszakon mentél keresztül.
Barátokra tettél szert, akik mások, mint az átlagos emberek.
Szerelmes lettél egy srácba, akihez nincs fogható.
Többször is harcba szálltál olyanok ellen, akik nem emberek.
Megváltozott az életem.
Más lettem én is, ahogyan az egész világ.
-Már ébren is vagy? -kérdezte a mellett fekvő srác, álmosan.
-Nem tudtam aludni. -feleltem, majd nyomtam egy lágy csókot az ajkaira és kikeltem az ágyból, hogy felöltözzek a műtéthez.
A ruha választás egy egyszerű nadrágra és egy fekete pólóra esett.
-Valery, figyelj. -mondta Andrew, amikor már a cipőmet vettem, így hátrafordultam, hogy szembe nézek vele, aki már az ágytámlának dőlve nyújtóztatta a testét.
-Igen?
-Mi lesz ha ez az izé nem lesz már többet benned?
Sirathat majd téged, hát mi más?
Blueness itt van. Nagyszerű.
-Minden olyan lesz, mint régen. Az idegeidre fogok menni. -nevettem fel, amire a fiú is félmosolyra húzta ajkait, csakhogy tudtam ez nem volt igazi.
Ő is félt, ahogyan én. Mi lesz ha nem sikerül? Meghalok.
Meghalsz. Úgy bizony. Nem tud egy egyszerű halandó kiölni engem belőled.
-Emlékszel, amikor először találkoztunk? -kérdezte Andrew, majd ő is kikelt az ágyból és elém állt. -Amikor olyan undok voltam veled, te pedig mindig tartottad magad és nem hagytad annyiban a dolgokat. Amikor miattam, majdnem meghaltál. Amikor először megcsókoltál. -ekkor elcsuklott a hangja, de aztán mégis folytatta. -Már azelőtt vonzódtam hozzád.
-Andrew, hé. -feleltem, majd megérintettem az arcát, aminek következtében a könnyei elkezdtek potyogni a gyönyörű tekintetéből. -Légy erős.
-Látni akarom, ahogyan ez a mocsok megdöglik! -sziszegte a fogai közt, majd hagyta, hogy szorosan vonjam magamhoz csupasz testét.
Oh Andrew, ha tudnád mennyire szeretném, hogy örökre együtt legyünk.

***

A műtéti ágyon feküdtem és csak Anne volt velem a szobában, mivel mindenki kint várt rám.
-Készen állsz? -kérdezte a nő mosolyogva.
-Nem tudom. -feleltem, majd felültem a műtőágyon és beletúrtam a hajamba. -Anne szeretném ha addig küzdenél értem, amíg csak lehet. Ha már nem dobban a szívem, kérlek mondd meg mindenkinek, hogy velük maradok a végsőkig.
-Valery erre nem lesz szükség, mert sikerülni fog. -nyugtatott meg az orvosnő.
Készen állsz Valery?
-Mehet?
-Igen, mehet. -feleltem, majd visszadőltem az ágyra és hagytam, hogy Anne belém fecskendezze azt a szert, amit anno Andrew talált.
Amikor már éreztem, hogy a szer az agyamba is behatolt, a szívem egyre szaporábban vert és egy olyan világba kerültem, ami csupa fehérben pompázott.
-Hol vagyok? -kérdeztem a fehérségben, amikor megjelent előttem egy ismerős nő.
A tekintete, a haja és a mosolya csak egy emberéhez volt hasonló. 
Édesanyám állt előttem,
-Anya te vagy az?
-Varey, édesem. Mit keresel itt? -kérdezte tőlem, majd közelebb jött hozzám. 
-Hol vagyok? -kérdeztem ismét figyelmen kivül hagyva az ő kérdését, 
-Jól tudod te azt kicsim. Ez a túlvilág, ahol mindenki békére lel. -felelte, amire a levegő is megfagyott bennem, hisz akkor én biztosan halott vagyok. 
-Nem az nem lehet. -feleltem. -Anya, nem lehetek halott! 
-Még változtathatsz ezen kincsem. -felelte, majd megfogta a kezemet. -Jól figyelj ide Valery. Apád igen büszke lehet rád, mert nálad erősebb lány nem létezik a világon. Ha szereznéd akkor az egész univerzumban sincs hozzád hasonló Valery.
-Miről beszélsz anya? -nem értettem semmit.
-Veszély van a Földön, tudom. Nem vagy biztonságban, mert nem is vagy egy egyszerű ember. Tudom, hogy látod őt. Tudom, hogy tudsz a másik társaidról. Hidd el Valery, hogy ha hiszel abban mi is a való, akkor ennek az egésznek örökre vége. Hidd el ez csak egy valóságos álom. 
Anya szavai lyukat ütöttek a mellkasomba. 
-Nem lélegzik! -hallottam a külvilágból. -Csinálj már valamit Anne! -üvöltötte egy ismerős hang.
Andrew. Aggódik értem.
-Nem tudok mit tenni. Úgy sajnálom. -Anne megtört. Éreztem.
Abban a pillanatban, hogy mindenkiben megéreztem azt az érzést, ami a legaggasztóbb, kinyitottam a szemeimet és egy hatalmasat lélegeztem, mintha éppen a vízből buknék fel.
-Valery! -szólt apám, amire ránéztem.
Éreztem, hogy a szemeim vakítóan kéken világítanak.
-Életben vagy.
Feltámadtam és Blueness nélkül tértem vissza a világba.
A Földre, ahol csak egy feladatom van: megmenteni az egész emberiséget a pusztulástól.