2017. február 19., vasárnap

3.Évad 10.Fejezet Ellenszer

Sziasztok!
Annyi idő kihagyás után ismét visszatértem egy új fejezettel! Remélem tetszeni fog nektek és megleptek egy-egy véleménnyel is.
Mindenkinek jó olvasását!

                                                                                      Üdv: Cristine Tina Spencer


A gondolataimban ezerszer végiggondoltam, hogy mégis mi közük van a csapat társaimnak azokhoz, akik állítólag olyanok, mint én.
Nem tudtam felfogni, hogy miért.
-Min agyalsz? -kérdezte Andrew és kihalászott a zsebéből még egy szálat, amit csak úgy betett a szájába, hogy majd meggyújtsa.
-Mindenen. -feleltem és közelebb hajoltam hozzá, kivettem a szájából a csikket, majd magam alá gyűrtem a fiút.
Nem sokáig lehettem a vezér, mert magára ültetett, levette a pólómat és elkezdte csókolgatni a nyakamat.
Olyan jó érzés.
-Ígérem, hogy megtalálom a módszert, amivel újra önmagad lehetsz! -mondta egy idő után, amikor az ajkai eltávolodtak a nyakamtól.
-Bízom benne, hogy sikerülni fog. -feleltem, miközben az egyik kezemben a csikket tartottam.
-Dobd el azt a szart! -morogta és kitépte a kezemből, majd elhajította.
Maga alá gyűrt az ágyon és fölém telepedet.
Végre a régi Andrew.
De hol van a régi Valery?
-Ne agyalj annyit! -dünnyögte, amire felkacagtam és hagytam, hogy történjenek a dolgok.
Alig, hogy mind a ketten eljutottunk volna a gyönyörhöz Blueness megszólalt a fejemben.
Mutatnom kell valamit!
-Francba! -morogtam és lihegve távolodtam el a sráctól, majd felültem az ágyamon és csak úgy simán bementem a fürdőszobámba és magamra zártam az ajtómat.
-Valery! -üvöltötte Andrew és hallottam, hogy elkezdi a fürődszoba ajtót ütögetni.
-Csak egy pillanat! -feleltem és belenéztem a tükörbe.
A tükörképem mögött egyből megjelent valaki.
Egy magas, fekete hajú srác állt mögöttem.
-Ki vagy te? -kérdeztem tőle és hagytam, hogy végigsimítson a meztelen oldalamon.
-Muszáj volt, hogy én is megjelenjek neked! Mi egymás végzetei vagyunk. Csak tudatni akarom veled, hogy ez még semmi. Számtalan dolog fog még történni veled. Higgy abban, hogy ha vége, akkor látjuk egymást! Egy csapat vagyunk. Egymás vagyunk!
A szívem lüktetett és, amikor a fiú a tükörre tette a kezét, egyből megfordultam, de senkit sem láttam magam mögött.
-Mi volt ez Blueness?
Menj vissza!
Hát rendben, ha nem akarja elmondani, akkor nem tehetek ellene semmit. Legalább most nem olyan aktív, mint eddig. Legalább most egy kicsit önmagam vagyok.


Reggelinél mindenki általános dolgokról beszélgetett, mintha mi sem történt volna.
Pedig Aurelia majdnem megölt és látott egy fiút.
Andrewal szeretkeztünk és látott egy lányt.
Én pedig furcsa voltam, mint mindig, de most nem.
Blueness nem volt jelen.
-Na és milyen új taktikát vetünk be, ha újra támadnak az olyanok? -kérdezte Peyton, amire Jacob elkezdte részletezni, hogy ő milyenre is gondolt.
-Ez badarság! Úgy kell támadnunk, hogy ne vegyék észre. -háborodott fel Aurelia, aztán egyből eszébe jutott. -Ha kiszabadítjuk Ryant, akkor te leszel az elterelő. -szögezte ezt Jacobhoz.
-Miért pont én?
-Mert idegesítő vagy és mindenki egyből szétlőné a fejed. -nevetett fel Andrew, amire Jacob szúrós tekintettel nézett a mellettem ülő fiúra.
Mosolyogva néztem őket.
Olyan jó volt látni, hogy az ilyen helyzetekben is boldognak tűnnek.
-Beszélhetnénk, kicsim? -kérdezte valaki a hátam mögül, amire hátrafordultam és kérdő tekintettel néztem apámra, aztán úgy döntöttem legyen, beszéljünk.
Felálltam a helyemről, majd apám után mentem a szokásos folyosón, ami Anne rendelőjéhez vezetett.
-Miért jöttünk ide? -kérdeztem tőle és beléptünk a kis szobába.
Anne az érkezésünkre felállt és oda jött hozzánk.
-Miről szeretnétek beszélgetni? -kérdeztem tőlük, akik aztán leültettek egy székbe.
-Nem tudom, hogy tudsz e erről, de kutattunk nálatok és ezt találtuk. -mutatott felém egy üvegben lévő kék  folyadékot. -Andrew ágya alatt volt.
-Ismerős neked lányom? -kérdezte apa és leguggolt elém.
Az nap, amikor megakartuk menteni Josht, az egyik szobában találtunk rá erre Andrewal.
Emlékszem, hogy elhozta magával, de azt nem érettem ez miért is segíthet.
Ez is olyan, mint az a szer, amit belém lőttek, nem? Blueness?
-Igen, azt hiszem. -feleltem.
-Rendben van. Azt hiszem, hogy ennek segítségével meg tudjuk ölni a benned lévő szörnyet. -mondta Anne, amire a szívem egyre gyorsabban kezdett el verni és éreztem, hogy motoszkál bennem a lény.
Ne engedd ezt nekik! 
-Mikor kezdtek neki? -kérdeztem figyelmen kivűl hagyva Bluenesst.
-Először fel kell téged készítenünk erre. Ha minden jól sikerül, akkor holnap reggel neki kezdünk ennek. -válaszolta Anne, én pedig már alig vártam.
Ki akartam öletni magamból őt, mert meg van az ellenszer!
-Milyen terv van készülőben? -nyitott be Andrew a kis helyiségbe, a többiekkel együtt.
-Meg van, hogy mivel lehetek újra önmagam. -feleltem vidámat, de belül ordítottam.
Megjelent előttem a nagyúr, de ezt most nem érzékeltettem a többiekkel.
-Azt hiszed, ezzel megállíthatod őt? -kérdezte tőlem a nagyúr.
-Igen. Ez a ti szeretek, ha Anne képes lesz csodát tenni, akkor újra önmagam leszek.
-Ha mégis sikerül, akkor se menekülsz. Te az enyém vagy.
-Nem vagyok a tied! -feleltem indulatosan, amire a  nagyúr közelebb jött hozzám és megragadta a csuklómat, amitől égető érzés kerített hatalmába. Fájt az érintése!
-Te az én bábom vagy. Te vagy az egyik a sok közül. Te vagy a legkülönlegesebb!